Magyar népmeséken nőttem fel, melyeknek tanulságát a mai napig lelkemben hordozom. Igazság, egyszerűség, becsület, összetartás , család, elvégzett munka, tisztelet, őszinteség, hit, felelősség, határozottság, büntetés, jutalom, gonoszság, jóság, - olyan igazságok fogalmazódnak meg ezekben a mesékben, melyek a mai napig érvényesek, habár sokan nem ismerik fel, vagy nem akarják felismerni, mert így talán könnyebb az élet.
Megkérdezem, Önt, az olvasót mikor olvasott utoljára mesét, akár saját magának akár gyermekének. Már hallom is a választ : „nincs idő „ Egyszerűbb bekapcsolni a tv-t, leülni elé, gyermeknek átkapcsolni a Carton Networkra, MiniMaxra, utánna Monika showra, a ValóVilágra, a Megasztárra, Farmer hľadá ženu, Superstar-ra mint hogy egymással beszélgetni, mesélni, hangosan olvasni. Máris magyarázkodunk :“..... hogy ilyen lett a világ.
Hazugság , hiszen a világot mi magunk alkotjuk, tehát mi maguk vagyunk ilyenek !!!
.....de most másról szeretnék írni, csak fontosnak találtam ezt a kis felvezetőt.
Egy jól elvégzett munka áll mögöttem. A munka folyamán rájöttem arra, hogy milyen fontos az összetartás, a fegyelem, a határozottság, a terv, a cél. Amikor megalkotunk egy tervet, kitűzünk egy célt akkor idealizáljuk a dolgokat. Mikor eljön a megvalósítás ideje, a akkor cél már nem fontos és régi „szocialista“ szokás szerint úgy állunk a dolgoknak „ hogy más is odaférjen „ de a dicsőséget majd közösen aratjuk le.
Anthony de Mello jezsuita szerzetesnek van egy humoros története melyet az alábbiakkal zár le :„ mindenki a mennyországba akar kerülni, csak senki nem akar meghalni „
Valahol ez jellemzi a mai embert is . Mindenki a maximumat szeretné elérni, de kevesen vannak akik a hajlandóak a legtöbbet is megtenni érte.